Réz a hajnal a pólónk boros.
Első éjjel nem kell minden ez ennyi most
Ég a rakpart aranyak az ablakok
Számod mentve nehezen de indulok
Hét lépés, majd fordulás
Újra megnézzük egymást
A párbajban fegyver a szem
Szívlövést kapunk mindketten
SuperStereo-7lépés
Nagyon érdekes az ahogyan az otthoni teendők és emberek elkezdtek egyre erőteljesebben befolyni betörni és ahogyan már most tele a naptáram a jövő hétre a barátaimmal és a teendőimmel otthon, és ahogy most még az itteni dolgok mennek, ahogy az itteni emberek meglepnek, ahogy olyan dolgok történnek meg, amire soha nem gondoltam volna, hogy meg fognak történni.
Ne fogadj, ne tervezz, sodródj. Egy ideje nem nagyon tudom, mi van. Éjjel nem alszom, nappal nem vagyok ébren. Nem vagyok otthon, nem vagyok itt. Nem vagyok egyedül, nem vagyok velük.
Zárások, kérdések, felmérgelődések, új barátok, villanások, meglepetések, munka, szervezés 800 km-ről. Szeretnék aludni.
Nyugalom. Van. Egy ideje. Csak néha borul a bili. Biztonság. Az én vagyok. Csak. Hiányzik, hogy ne így legyen.
Oké!
Az átszállásos tömegiszonyodás helyett bevállaltam volna háztól házig fuvart. 🙂
Azért amíg haza nem érsz, számolhattok velem is!
Lehet egy kérésem?
Pár napig-hétig folytatnád otthonról is a blogot?
Érdekel a hazaérkezés lélektana, ha megosztod velünk, és érdekel a két és fél hónap visszatükröződése itthonról…
Keszthelyig meg van fuvar. 🙂
Ó köszönöm szépen, úgy néz ki, Apa lesz megmentő 🙂
Na ja, meg itt vagyok én is. Ha nincs hazafelé jövő magyar autó, elmegyek érted.
Tervezésről jut eszembe. Velem is tervezel? Valami haza út kapcsán? Mert akkor én is szeretnék tervezni! 😉