Annie blogol

Második szabadnap

Na, amúgy tegnap volt a második szabadnapom, és pénteken, tehát izé pár napja észrevétlen átgördültem a próbaidőn is, és még mindig itt vagyok.

A második szabadnapom úgy kezdődött, hogy Muci fél 10kor beállított, hogy mehetünk-e és inkább mégis menjünk Inssbrukcba, ami ugyan messzebb van, de ott van a ö…nem tudom, mi az, de majd kinézem, lényeg, hogy egy nagyon olcsó nagy üzlet egy bevásárlóközpontban.

Na most Muciról három dolgot kell tudni: az autóban felváltva cukrot szopogat és cigizik folyamatosan, az idői kereteket nem tartja be, és a találkozók helyét elfelejti. Mindemellett mivel én irtózatosan odafigyeltem-és persze ő is-kihoztuk úgy a napot, hogy mindenki meg tudta venni, amit akart szerintem-és még egymást is megtaláltuk mindig előbb vagy utóbb. A legviccesebb, hogy ő úgy vásárol, hogy kiválaszt mondjuk 10 dolgot, nagyon hosszasan mérlegeli, mindig, mikor talál valami újat, hogy mit rak le helyette mégis, szóval ez a 10 az üzlet végére akár teljesen kicserélődik, majd végül a kassza fele menet is elhagyja még a felét, és mire én kiérek, addigra ő már egy másik üzletből abban az összegben más javakkal pótolta az előzőleg elhagyottakat.

Vezetni is viccesen vezet, a kedvencem az volt, mikor egyszerre dohányzott, előzött és fényképezte a naplementét, de azt mondta, ne féljek, jól vezet. És jól is, csak kicsit ad hoc. Pl eszébe jut valami, ránéz az ölében lévő GPS-re, elrántja a kormányt, a kezembe adja a telefont, leejti a gyújtót, előkotorja, állít a zenén, mindkét ablakot folyamatosan húzogatja a dohányzás és a huzat függvényében, közben néha megnézegeti még mindig nem megy-e a légkondi. Nem féltem amúgy, mert az van, hogy csak vele tudtam elmenni, és hát tényleg régóta, sokat vezet, ugyan kicsit nőiesen, de hát az ember a végzetét úgysem kerülheti el-és ez szerencsére nem ért el minket tegnap.

Muci egyébként egy spirituális beállítottságú, akivel nekem a világon semmi bajom nincsen, a többieknek sem értem még, mi a bajuk vele, de velem mindig kedves, normális és figyelmes volt, és tényleg szuper megérzései vannak és jó volt a napunk teljesen. Ráadásul vele lehet komolyabb, spirituálisabb vagy lelkizősebb dolgokról is beszélgetni, és azt is megtudtam, az előző szezonban ki kivel miért hogyan aludt meg ilyeneket, ami persze rémesen hasznos tudás.

Amúgy tényleg az. De…basszus, az a baj, hogy nem akarok semmi olyat leírni ide, amiből bárki is bajba kerülhet itt, ha véletlen kiderül, hogy blogot írok a kintlétemről.

Na mindegy, szóval aztán hazafelé megkajáltunk egy görög étteremben, ami tök jó volt, hihetetlen cukik és kedvesek voltak a pincérek, nagyon finom volt a kaja, és kaptunk ajándékba uzot, salátát, desszertet és ez itt általános. A bevásárlóközpontban meg hűtött vizet, meg egy bevásárlótáskát a DM-ben.  A desszert amúgy görög joghurt volt valami kandírozott narancssárga dologgal, amiről gőzöm nincs, hogy mi volt, de jól esett a joghurt a vacsi után.

Este meg apával beszélgettem egy csomót a mosókonyhában elbújva-mellesleg tényleg az ingerküszöböm esik lefele, elindultam a mosókonyhába, ami az én esti titkos helyem, ha egyedül akarok lenni vagy beszélgetni, erre ott vannak a szlovákok. Ok, visszajöttem a szobába, és mikor meg idejöttek, én mentem oda.

Aztán meg lefeküdtem aludni, Mliba közben megint elment, most éppen Aranyhajékhoz na erre fél egykor még nem tudtam elaludni, kopogás. Reményem volt, ötletem nem, hogy ki lehet, erre kiderül, hogy az egyik magyar pincérlány, akiről még nem volt szó, mert nem szokott velünk lenni, és az egyik mosogatófiú, akiről szintén nem hasonló okból. Felkapcsoltam a villanyt, bejöttek, megették a fele eprem, én melltartó nélkül mutatkoztam egy idegen srác előtt, amire még nem volt példa like never, aztán visszajött Mliba, és kitettem a a vendégheim, mert ezt ellenkező esetben én is elvárnám.

Amúgy előttem Almát látogatták meg, aki éppen a Jurassic Parkot nézte, és ő is kitette őket, de ő öt perc után, tehát én jófej voltam. De amúgy jól esett a látogatásuk.

Amúúúgy vettem:

-2 új blúzt a báros munkámhoz, mert ami itt van, az ha két napot már rajtam van, akkor kinyúlik minden irányba és nagyon trampli és persze fehér és gyorsan koszolódik, de egyet nehéz folyton mosni

-1 fekete nadrágot ugyan ebből az okból

-1 fehér pólót takarítani, mert csak kettő volt és az nagyon kevés főleg

-1 fehér melltartót, mert abból is csak egy volt, éls folyton abban kell lennem, mert a fehér póló alá is az kell, meg a fehér blúz alá is, a többi melltartómat kb nem is használom

-1 tornacsukát, mert csak a Tisza van itt és 3 euro volt és nincs szétszakadva úgy, mint a tisza

-1 lepkés sálat, és egy kisvirágos tavaszi blúzt, ezeknek semmi racionális oka nincs

-kb 30 darab hajgumit, össze volt csomagolva barna, fehér és karamell színű és 1,5 euro volt, én meg folyton azt a két hajgumimat vadásztam amit hoztam. bezzeg most

-1 lepkés fémdobozt. erre sem volt semmi okom, de szép, és lepkés, és most beleraktam az itteni csetreszkéim, a Királykislányos papírkákat, apától a Kindert, a pénzt, ilyesmit. és pont 5 euro volt, mint az első borravaló, amit egy bácsitól kaptam

Na ez volt a tegnap este, ilyen érdekesek történtek. Ja és tegnapelőtt az étteremben desszertbüfé volt, ami azt jelenti, hogy hatalmas tálakban csokiszósz, csokimousse, ezer féle apró bonbon meg sütemény, meg krém, meg gyömölcs, meg csoki, és én ugye ott mászkáltam, de nem ehettem, ezért tegnap ettem egy akkora csokis browniet a Mekiben, ami megint helytelen volt, de megpróbálok arra visszaállni, hogy szombaton eszem mindig ilyesmit, és máskor meg tartom magam.

Mondjuk mikor büdössajtos nokedli van vacsira, ez némileg nehéz, és semmi más, tehát ha nincs alternaítva, eszem azt, de ha van, akkor igyekszem. Amúgy olyan vicces dolgok vannak itt, ilyet pl. még nem is láttam, mint ez a kaja, de nagyon finom szerintem.

 

 

Pacsi Zsiráf!

 

Újszobalány: Anna, fáradtnak tűnsz. Pedig a munka boldoggá tesz! 

Zsiráf: Anna nem fáradt, Anna nyugodt.

 

Édes E-m!

Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.

József Attila

Ígértem Neked egy levelet.

Ma este a többiekkel ültünk az erkélyen és nekem valahogy nem volt kedvem beszélgetni. Aztán kicsit arrébb mentem, felnéztem a csillagokra, és elkezdtem Neked fogalmazni a levelet. Nem is tudtam ottmaradni, eljöttem és most megpróbálom leírni is.

Amikor megígértem, hogy írok majd, éppen úgy éreztem, tudok Neked segíteni, hogy tudok olyat mondani, ami új, ami hasznos, ami felemel. Én mindig ilyet próbálok mondani, és gyakran nem sikerül. Egy ideje úgy érzem, kicsit magam is fuldoklom ebben az élet nevű folyóban, de a jó-vagy a rossz hír-azt hiszem az, hogy ez sajnos nem fog megváltozni.

Nem akarok közhelyekkel dobálózni, de sajnos úgy tűnik, hiába várjuk, hogy majd könnyebb lesz, hogy jön valaki, aki mindent megold, hogy a kérdéseinkre minden válasz megérkezik postán, valahogy mégis ezt a fuldoklást kell megtanulni élvezni, sőt, a fuldoklás helyett kell fickándozni.

Nem tudtuk eléggé megbeszélni, hogy mi most a baj, és hogyan segíthetnék Neked.

De egy valamiben biztos vagyok. Ahogyan a rossz dolgok eljönnek, tanítanak valamit. Megoldasz mindent, ahogyan eddig is-és nem akárhogyan megoldottad. Hogy akkor, amikor úgy érzed, nem bírod tovább, akkor jönni fog valaki, aki egy kicsit felemel. Hogy akkor, mikor végképp nem tudod, merre tovább, jönni fog valaki, aki útba igazít. Ha visszanézel az eddigi életedre-ami nem olyan hosszú, de igen, néha ezer évnek tűnik, akkor is látni fogod benne azt, hogy valahogy mindig a jó irányba kanyarodott. Hogy minden, amit tapasztaltál a hasznodra válik. Hogy a büszkeségeidet te érted el, és ma is melegítenek. Hogy akárhogyan is álljunk az életünkhöz, akkor is el fog telni. Hogy igazán nem tudjuk, meddig tart, még akkor sem, ha most hosszúnak tűnik.

Nem tudom, tudok-e olyat mondani, amit még nem tudsz, de elmondhatom, amiben én hiszek és amihez tartani próbálom magam.

Járj nyitott szívvel a világban. Ne spórolj az öleléssel, a dicsérettel, a segítséggel. Ne csak nézz, láss is. Minden érted történik. A nap Neked süt, a konyhában Téged látogat meg a pillangó, és az összes botlásod Téged tanít, sőt, minden ellenséged, mindenki aki bánt, Téged erősít meg.

A cél pedig az, hogy belül legyen az, amit mind kívül keresünk. A béke, a hála, a tartás, az erő, mind ott van benned, ahogy ott volt mindig is. Csodálatos lennél akkor is, ha éppen senki nem szeretne. erős lennél akkor is, ha egy poharat sem tudnál felemelni.

Élvezheted a pillanatokat, beleengedheted magad, de közben mindig pontosan tudni fogod belülről, jó-e ez most Neked. Persze lesz, van amit meg kell tenni, de ezerszer dönthetsz majd máshogy és érezni fogod, jó-e ez most Neked. De bárhogyan is döntesz-jól döntöttél. Nem is tudunk a helyzetekből nem tanulni.

Szabad vagy a fuldoklásra, szabad vagy ezredszer azt az utat választani, ami eddig nem vált be, és mikor majd elég volt, akkor majd választasz egy másikat.

Nagyon nagyon sok boldogság vár még rád és valószínűleg nagyon sok nehéz helyzet is. Az életed ezer színes, boldog pillanata még előtted áll. És az benne a legcsodálatosabb, hogy sosem tudhatod, mikor érkezik a következő ajándék. Sőt, még azt sem tudhatod, a bosszúságok milyen csodákat hoznak majd magukkal.

 

Édes E-m én egy ideje borzasztóan vágyom egy ölelésre, arra az igazira, amikor úgy érzed, végre megérkeztél. És fogalmam sincs, ez mikor jön el, de úgy tűnik, az embernek a saját életébe kell előbb megérkeznie. Saját magát kell megölelnie. Minden nap. És amikor már nem azért kell az az ölelés, hogy végre meggyógyítson, hogy validáljon, hogy elhitesse Veled, hogy megérdemled, azt hiszem akkor lesz majd az Igazi.

Mert akkor tudunk egy másik embert tisztán, maradéktalanul, görcsösség, elvárások, sőt fojtogatás nélkül, önmagáért szabadon és tisztán szeretni, ha magunkat is szeretjük ugyan így. Mert akkor a szeretet már szabadság, akkor a szeretet már az a szabad akarat, ami nekünk is megvan. Akkor megadhatjuk a másiknak is. Akkor el is tudjuk engedni-akkor meg is tudjuk tartani.

Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy azt hiszem, hogy bármi is legyen most a baj, ha meg vagy ijedve, ha nem tudod pontosan, merre indulj, ha összezavarodtál, ha kell egy válasz, akkor sincsen semmi baj, sokszor lesz még ilyen. Lehet segítséget kérni, lehet választ keresni, de ami biztos, hogy oda fogsz érni.

Én nagyon szeretlek Téged, és nem csak én, de mi, és nem csak mi, de még valaki, akit nevezhetsz Istennek, Univerzumnak, bárhogyan is nevezed, biztos vagyok benne, hogyha visszanézel, néha ráismersz, hol lépett közbe, hol látogatott meg és abban is biztos lehetsz, hogy most is ott van Veled.

Édes E-m egyáltalán nem ezt akartam leírni, de most ezek jöttek, és idemásolok Neked most mindent, amit ezzel kapcsolatban még eszembe jut. Ezt most éppen annyira írtam Neked, mint magamnak, de ha van valami, ha lehetek én, aki válaszol, ha lehetek én, akinek levelet írsz, akkor tedd meg, ígérem, akkor majd nem leszek ennyire közhelyesen életigenlő. De tudod az ember bizonyos dolgokról csak érzi, hogy igazak-és kijönnek. 🙂

De azzal ne törődj, milyen messze vagyok, hiszen Te pontosan tudod, hogy a barátság sem időben, sem távolságban nem mérhető. Ma, holnap, és remélem 50 év múlva is ott leszek-itt leszek-itt leszünk.

“…arra tanítlak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)

For every stoplight I didn’t make
Every chance I did or I didn’t take
All the nights I went too far
All the girls that broke my heart
All the doors that I had to close
All the things I knew but I didn’t know
Thank God for all I missed
Cause it led me here to
This

Darius Rucker

Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,

és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.

Babits Mihály : Zsoltár férfihangra

“A hernyónak nehéz küzdelem pillangóvá lenni.
És a magnak nehéz küzdelem búzává érni. Az embernek nehéz embrióból a világra megszületni. És a gyereknek nehéz kamasszá érni, és a kamasznak nehéz elveszteni lázadó szabadságát és gondokkal teli felnőtté válni. És a felnőttnek nehéz küzdelem megöregedni, és az öregnek nehéz meghalni…

Az él jól és bölcsen, aki tudja, hogy a küzdelem az élet értelme. És élvezi. Minél nehezebb, annál inkább. És küzd vidáman, játékosan, hittel és önbizalommal. Élvezni kell az átváltozásokat! Az újjászületéseket.

Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.

Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.”

Müller Péter

Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!

Kowa

“Az élet egy folyamatos lélegzet, egy folyamatos tanulás, és ha jó tanulók vagyunk, akkor megláthatjuk azt, hogy nincs jó, vagy rossz állapot, csak jelenlét.”
Érintés és Karma

Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.

Popper Péter

Pillangó

Nem is meséltem, hogy ma éppen egyedül dolgoztam a mosodában, amikor is berepült egy gyönyörű, színes, piros pillangó. Igazán elkezdtem aggódni, hogy most mi lesz, hiszen egy nagyon hosszú folyosószakaszon repült be, és egyre beljebb haladt az épület belsejébe. 

Lecsaptam a törölközőt amit éppen hajtogattam, utánamentem és arra gondoltam, valahogy óvatosan a markomba zárom, hogy visszavihessem, noha irreálisnak tűnt, hogy ez sikerülni fog. De amint odaértem hozzá, és lehajoltam, a kezemre szállt. Óvatosan rácsuktam a másik tenyerem, kivittem az erkélyre, két túrázni induló turista éppen felnézett rám lentről.

Kinyitottam a kezem és a pillangó elrepült a hegyek felé. 

Letting-Go-Butterfly-6

Képriport

következik, íme:

-Ez az egyik kedvenc nagynéném tegnapi “levele” ami pont jókor jött és biztos, hogy még hetekre lendületet ad. Könnyebb úgy maradni, ha tudod, hogy mehetsz és várnak. 🙂 <3

11693212_956630537691580_478652126_n

-Ez annak az ékes bizonyítéka, hogy a Mama egy gondolatolvasó-jövőbelátó. Kaptam fehér, fekete, talán kék és ilyen bőrszínű cérnát a pakkban. Na milyen szín kellett pont? Fehér és ez. Tökéletes.

20150705_085559

-Mikor nem a szomszéd fűje zöldebb. Itt látható, hogy melyik ablakból locsolták tényleg a füvet. Annyira látható, hogy Főninéni fel is háborodott és a locsolókannánk a folyosóra költözött, hogy minden lakó locsolhasson. Ez egyébként felesleges lenne, mert a Házmester minden reggel kilenckor megjelenik egy slaggal az ablak alatt. A fű nagyon fontos dolog!

20150706_171310

 

-Ez a tegnapi ebédem:

20150706_113129

 

-Tegnap eljutottam a SPAR-ba, mert csokivágyam volt erős. Ebből a félig elfogyasztott Milkából látszik, hogy á dehogy van meleg a szobában. 

 

20150707_073423

 

-Ez itten a Mama levele ami zseniálisan jól esett. 

11733449_956630601024907_2000130912_n

 

-Ilyen a kilátás például az egyik szobából. A képről Ákost diszkréten leretusáltam. Épp locsolt. 

 

11728285_956630787691555_289013729_o

 

-Ez meg a szomorú, kiköltöztetett és hasztalanná vált kanna.

11720457_956636814357619_2005238583_n

 

 

 

Gute Nacht!

Történt ugyanis tegnap este, hogy a Főnök megkért, hogy kérdezzem meg a Főpincért, mehetek-e. Elengedett, mondom a Főnöknek:

-Guten Abend! 

-Nich Guten Abend, Gute Nacht!

-Bitte?

-Nicht Guten Abend, Gute Nacht!

-Guten Abend!- köszöntem el lelkesen és mentem is rögtön, ha már ennyire küld majd a lépcsőn rájöttem, hogy azt próbálta elmagyarázni, hogy most már jó éjszakát és nem estét kell kívánni. 

Ma délután újra találkoztunk, én pedig lelkesen köszöntem is neki rögtön: 

-Gute Nacht!

Eztán meg elnevettem magam, de ő szerintem csak konstatálta, hogy teljesen reménytelen eset vagyok. 

😀

 

Így dolgozunk

Rájöttem, hogy nem teljesen egyértelműen derül ki egy munkanapom az eddigiekből, hát ilyen:

6:30-07:00 : Mliba reggeli készülődése: csukott szemmel végigélvezem majd visszaalszom

08:30-09:30 : saját reggeli készülődésem, fehérbe öltözöm

09:30-09:45: 15 percet ülök a gyerekmegőrzőben, hátha jön gyerek (sosem jön)

09:46-11:30 : szobákat takarítok a többi szobalánnyal és Ákossal

11:30-12:00 : ebéd 

11:58 : Zsiráf tréfásan lebasz, hogy hol voltunk már

12:58-13:30 : mosunk, vasalunk, hajtogatunk nagyüzemi mennyiségben

13:30-14:00 : kávészünet : mindenki facebookozik/beszélgetünk németül

14:00-16:30 : munka újra

16:30: munka vége, lezuhanyzom, normális ruhába öltözöm

17:30-18:00: vacsi

18:00-19:00 : megint egy óra ami semmire nem elég, a végén fekete nadrágba, fehér blúzba öltözöm

19:00-19:15 : megint ülök a gyerekmegőrzőben, hátha jön gyerek (sosem jön)

19:15-21:00 (vagy 21:30 vagy mikor hogy) a bárban poharat mosok és asztalt leszedek

21:30: megint lezuhanyzom, normális ruhát veszek és megnézem, hol vannak a többiek, utána változó

Ez leírva is elég kuli munka, csinálva sem egy élmény, és még mindig csak tanulom, mit hogyan kell, hova kell tenni, és közben próbálok nem a főnökség szeme elé kerülni, mert az szinte sosem jó. Mint az a következő postból is kiderül. 

 

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!