Nyár volt,
De mindnyájan fáztunk,
Hát begyújtottunk a mesekályhákba,
Ott melegedett belém,
Hogy valahol, ahová elérünk,
Vár ránk a lány, aki mi vagyunk,
Vár rátok a legény, aki meg ti vagytok,
Biztosan és észrevétlenűl,
Mint hóborított földekben a tavasz
És előjön és megigéz,
Ha napszivünk kisüt szép homlokunkon.
József Attila
Ígértem Neked egy levelet.
Ma este a többiekkel ültünk az erkélyen és nekem valahogy nem volt kedvem beszélgetni. Aztán kicsit arrébb mentem, felnéztem a csillagokra, és elkezdtem Neked fogalmazni a levelet. Nem is tudtam ottmaradni, eljöttem és most megpróbálom leírni is.
Amikor megígértem, hogy írok majd, éppen úgy éreztem, tudok Neked segíteni, hogy tudok olyat mondani, ami új, ami hasznos, ami felemel. Én mindig ilyet próbálok mondani, és gyakran nem sikerül. Egy ideje úgy érzem, kicsit magam is fuldoklom ebben az élet nevű folyóban, de a jó-vagy a rossz hír-azt hiszem az, hogy ez sajnos nem fog megváltozni.
Nem akarok közhelyekkel dobálózni, de sajnos úgy tűnik, hiába várjuk, hogy majd könnyebb lesz, hogy jön valaki, aki mindent megold, hogy a kérdéseinkre minden válasz megérkezik postán, valahogy mégis ezt a fuldoklást kell megtanulni élvezni, sőt, a fuldoklás helyett kell fickándozni.
Nem tudtuk eléggé megbeszélni, hogy mi most a baj, és hogyan segíthetnék Neked.
De egy valamiben biztos vagyok. Ahogyan a rossz dolgok eljönnek, tanítanak valamit. Megoldasz mindent, ahogyan eddig is-és nem akárhogyan megoldottad. Hogy akkor, amikor úgy érzed, nem bírod tovább, akkor jönni fog valaki, aki egy kicsit felemel. Hogy akkor, mikor végképp nem tudod, merre tovább, jönni fog valaki, aki útba igazít. Ha visszanézel az eddigi életedre-ami nem olyan hosszú, de igen, néha ezer évnek tűnik, akkor is látni fogod benne azt, hogy valahogy mindig a jó irányba kanyarodott. Hogy minden, amit tapasztaltál a hasznodra válik. Hogy a büszkeségeidet te érted el, és ma is melegítenek. Hogy akárhogyan is álljunk az életünkhöz, akkor is el fog telni. Hogy igazán nem tudjuk, meddig tart, még akkor sem, ha most hosszúnak tűnik.
Nem tudom, tudok-e olyat mondani, amit még nem tudsz, de elmondhatom, amiben én hiszek és amihez tartani próbálom magam.
Járj nyitott szívvel a világban. Ne spórolj az öleléssel, a dicsérettel, a segítséggel. Ne csak nézz, láss is. Minden érted történik. A nap Neked süt, a konyhában Téged látogat meg a pillangó, és az összes botlásod Téged tanít, sőt, minden ellenséged, mindenki aki bánt, Téged erősít meg.
A cél pedig az, hogy belül legyen az, amit mind kívül keresünk. A béke, a hála, a tartás, az erő, mind ott van benned, ahogy ott volt mindig is. Csodálatos lennél akkor is, ha éppen senki nem szeretne. erős lennél akkor is, ha egy poharat sem tudnál felemelni.
Élvezheted a pillanatokat, beleengedheted magad, de közben mindig pontosan tudni fogod belülről, jó-e ez most Neked. Persze lesz, van amit meg kell tenni, de ezerszer dönthetsz majd máshogy és érezni fogod, jó-e ez most Neked. De bárhogyan is döntesz-jól döntöttél. Nem is tudunk a helyzetekből nem tanulni.
Szabad vagy a fuldoklásra, szabad vagy ezredszer azt az utat választani, ami eddig nem vált be, és mikor majd elég volt, akkor majd választasz egy másikat.
Nagyon nagyon sok boldogság vár még rád és valószínűleg nagyon sok nehéz helyzet is. Az életed ezer színes, boldog pillanata még előtted áll. És az benne a legcsodálatosabb, hogy sosem tudhatod, mikor érkezik a következő ajándék. Sőt, még azt sem tudhatod, a bosszúságok milyen csodákat hoznak majd magukkal.
Édes E-m én egy ideje borzasztóan vágyom egy ölelésre, arra az igazira, amikor úgy érzed, végre megérkeztél. És fogalmam sincs, ez mikor jön el, de úgy tűnik, az embernek a saját életébe kell előbb megérkeznie. Saját magát kell megölelnie. Minden nap. És amikor már nem azért kell az az ölelés, hogy végre meggyógyítson, hogy validáljon, hogy elhitesse Veled, hogy megérdemled, azt hiszem akkor lesz majd az Igazi.
Mert akkor tudunk egy másik embert tisztán, maradéktalanul, görcsösség, elvárások, sőt fojtogatás nélkül, önmagáért szabadon és tisztán szeretni, ha magunkat is szeretjük ugyan így. Mert akkor a szeretet már szabadság, akkor a szeretet már az a szabad akarat, ami nekünk is megvan. Akkor megadhatjuk a másiknak is. Akkor el is tudjuk engedni-akkor meg is tudjuk tartani.
Szóval csak azt szerettem volna mondani, hogy azt hiszem, hogy bármi is legyen most a baj, ha meg vagy ijedve, ha nem tudod pontosan, merre indulj, ha összezavarodtál, ha kell egy válasz, akkor sincsen semmi baj, sokszor lesz még ilyen. Lehet segítséget kérni, lehet választ keresni, de ami biztos, hogy oda fogsz érni.
Én nagyon szeretlek Téged, és nem csak én, de mi, és nem csak mi, de még valaki, akit nevezhetsz Istennek, Univerzumnak, bárhogyan is nevezed, biztos vagyok benne, hogyha visszanézel, néha ráismersz, hol lépett közbe, hol látogatott meg és abban is biztos lehetsz, hogy most is ott van Veled.
Édes E-m egyáltalán nem ezt akartam leírni, de most ezek jöttek, és idemásolok Neked most mindent, amit ezzel kapcsolatban még eszembe jut. Ezt most éppen annyira írtam Neked, mint magamnak, de ha van valami, ha lehetek én, aki válaszol, ha lehetek én, akinek levelet írsz, akkor tedd meg, ígérem, akkor majd nem leszek ennyire közhelyesen életigenlő. De tudod az ember bizonyos dolgokról csak érzi, hogy igazak-és kijönnek. 🙂
De azzal ne törődj, milyen messze vagyok, hiszen Te pontosan tudod, hogy a barátság sem időben, sem távolságban nem mérhető. Ma, holnap, és remélem 50 év múlva is ott leszek-itt leszek-itt leszünk.
“…arra tanítlak, ami javadra válik, azon az úton vezetlek, amelyen járnod kell.” (Ézs 48,17)
For every stoplight I didn’t make
Every chance I did or I didn’t take
All the nights I went too far
All the girls that broke my heart
All the doors that I had to close
All the things I knew but I didn’t know
Thank God for all I missed
Cause it led me here to
This
Darius Rucker
Mert ne gondold hogy annyi vagy amennyi látszol magadnak,
mert mint látásodból kinőtt szemed és homlokod, úgy nagyobb
részed énedből, s nem ismered föl sorsod és csillagod
tükörében magadat,
és nem sejted hogy véletleneid belőled fakadnak,
és nem tudod hogy messze Napokban tennen erőd
ráng és a planéták félrehajlítják pályád előtt
az adamant rudakat.
Babits Mihály : Zsoltár férfihangra
“A hernyónak nehéz küzdelem pillangóvá lenni.
És a magnak nehéz küzdelem búzává érni. Az embernek nehéz embrióból a világra megszületni. És a gyereknek nehéz kamasszá érni, és a kamasznak nehéz elveszteni lázadó szabadságát és gondokkal teli felnőtté válni. És a felnőttnek nehéz küzdelem megöregedni, és az öregnek nehéz meghalni…
Az él jól és bölcsen, aki tudja, hogy a küzdelem az élet értelme. És élvezi. Minél nehezebb, annál inkább. És küzd vidáman, játékosan, hittel és önbizalommal. Élvezni kell az átváltozásokat! Az újjászületéseket.
Aki bölcs, tudja, hogy mindig úton van. És minden megérkezés egy másik út kezdete. És nem fél a változásoktól.
Légy erős! És higgyél magadban! És tartsd a nehezet könnyűnek. És a küzdelmet gyönyörűnek. Az élet: kalandtúra.”
Müller Péter
Amilyen hülye vagy,
Én úgy szeretlek.
Tán nem is tudod,
Milyen csoda vagy.
Amilyen hülye vagyok,
Beleszerettem az életbe meg
Mindenbe, mit ad!
Kowa
“Az élet egy folyamatos lélegzet, egy folyamatos tanulás, és ha jó tanulók vagyunk, akkor megláthatjuk azt, hogy nincs jó, vagy rossz állapot, csak jelenlét.”
Érintés és Karma
Az embernek nem kell annyira halálosan komolyan vennie önmagát.
Popper Péter
Kommentek