Whoopsie

Ez még tegnapra kép:. Ja!!! Amúgy tegnap először megetettem egy tehenet!! Konkrétan ezt. A kislányok sikítófrászt kaptak ettől a mutatványtól, de ennek az is oka volt, hogy rendkívül óvatos kislányok voltak, a tehén meg a megetetés közben folyton rázta a fejét a bogarak miatt, amitől hangosan kolompolt-nem a feje, de majdnem-ráadásul olyan fűvel etettem, amilyenből volt neki bent is sok, de azért rendesen megette. Ez a képen is illusztrálva van. Hogy a tehénnek van füve a kerítésen belül is. Amúgy ha azt hiszitek, ő van bezárva, tévedtek. Mi vagyunk bezárva a faluba, neki meg ott a teljes hegy. 

Ahogy Jucipók mondaná.

Amikor elkezdtem a bárban “segíteni”, akkor kiderült, hogy ez a nemes utalás nem mást jelent, mint hogy elmoshatom az összes vacsoravendég összes poharát egy pohármosógéppel, amibe egyszerre kb 17 pohár fér bele. Na most vacsoravendégből ennél valamivel több van, olyan 120 és 180 között. Pohárból ennél is több van, hiszen eleve tán kétféle pohárral van felterítve, de ha sört kérsz, meg koktélt, meg bort, akkor kapsz másmilyen poharat. 

Ti kiszámolhatjátok, hányszor kell nekem a pohármosógépet betölteni, én nem merem. 

Amúgy a pohár annyira szar szó az üveg poharakra, nem? Olyan…puha….műanyag. A glass. Na az kifejezi bezzeg, hogy csörög, meg ütődik, meg koccan, meg ügyesen kell vele viselkedni.

Amúgy a báros munkámnak mindenféle trükkjei is vannak, mármint ugye csak lépésenként árulták el, hogy mik a feladataim (jeget hozni, a sörös korsókat kipakolni, a poharakat mindenhonnan összevadászni, a jeges vödröket kiüríteni, a porcelánokat a konyhára hordani, az üvegeket kétféle helyre rakni, a megfelelő poharakat a megfelelő helyekre visszatölteni a megfelelő preferencia sorrendben, a teraszt ellenőrizni, onnan a hamutartókat a konyhára hordani, a tálcákat az étteremből összeszedni, hogy mindig legyen elég, a fehér és vörösboros poharakat polírozni, végül elmosni a teljes mosogatót, új konyharuhákkal kirakni, az elhasználtakat a mosodába levinni, és mindehhez minden este ellenőrizni a budikat és ki is mosni, ha gáz van velük)

Na hát kb. az első héten elgondolkoztam rajta, hogy vajon végig tudom-e csinálni a szezont úgy, hogy nem török össze egy poharat sem? 

Az első poharat egy héttel később törtem el, egyszerűen szedtem le az asztalról a poharakat, egy pillanatra elkalandozott a figyelmem és hozzávágtam egy borospohár talpát valamelyik másikhoz és nemes egyszerűséggel le is esett.

Azóta nem számolom, de volt, hogy csak felborult a pohármosó tálcájában, volt, hogy a kezemben maradt egy darabja polírozás közben, és volt, hogy a szomszéd asztalnál a pincér azzal viccelődött, hogy majd rám keni a vendégek által eltört poharat, ettől aztán hirtelen el is törtem egy másikat.

De a legjobb tán a múlt héten volt, amikor az egyik aranyos pincér behozott nekem egy tálcát a teli pohármosóba, tehát csak félig fért fel a pultra. Aztán én meg kivettem belőle egy poharat -van itt stratégia, hogy mi mi mellé, hogy a legtöbb beférjen-és pont rosszat választottam, mert ez elég volt ahhoz, hogy a gravitáció megragadja az irányítást és a tálca borulni kezdett. Hihetetlen jók a reflexeim, mikor ehhez van kedvem, most mindenképpen menteni akartam a menthetőt, rácsaptam tehát a tálca másik felére.

Nem is esett le, csak az összes poharat lőttem fel így a szemközti falra. 

Ma este meg csak nemes egyszerűséggel nekimentem az egyik hűtőkilincsnek, amitől talán három pohár esett le a tálcámról. A főni rendes volt, mert nem szólt semmit, a Főpincér pedig csak megkérdezte, hány darab esett le. Úgy tűnik, ezt kötelességének érzi, mert így a Főninek úgy tűnik, hogy aggódik. 

Ezen felül a mai napon szobalány voltam, de nem bántam. Takarítottunk, eltelt a nap, a fénypontja az volt, mikor tudtam beszélni a Marival, meg hogy tésztába tekert és megsütött bulgur is volt a vacsihoz, meg paradicsom. Amúgy mostanában nincsenek a legjobb kaják, de én már azzal kiegyezem, ha van valamilyen saláta, meg valamilyen tésztaféle, meg valami hús, amiből a legvadabb álmaitokban sem gondolná a kedves családom, mit meg nem eszem. Kb. az összes állatot és szinte minden formátumban, de nem örül neki a hasam. A mai sertés az úgy kb. lecsúszott. 

Egyébként elég nehéz enni abból a szempontból, hogy a balomon ülő Regina minden áldott nap és minden étkezéskor szendvicset eszik, mert semmi nem megfelelő az ízlésének, de azért aggódik mindig, hogy lemarad valami finomról, tehát vagy undorkodik, de úgy, hogy az érkezőknek már szól, hogy nem finom a kaja, úgy, hogy ő meg se kóstolta, vagy kér valakitől és úgy gagyizza le. 

De rajta kívül másokra is igaz a kaják folyamatos izélgetése, de a kedvencem ebből a szempontból Márti, aki fujjog, és tegnap apró sajtdarabokat helyezett a csirkéje még véres részére. A mai disznó disznó ízű volt, a tegnapi csirke meg annyira csirkeízű, mintha még élne.

Én a második héten megtanultam a többiektől, hogy itt nem divat bántani a kajákat, mert bezzeg tavaly négynapos kajával etették őket, idén milyen jó, azóta meg relatív jó étvággyal meg tudom enni azt is, amin a mellettem ülő fujjog. 

Ettől függetlenül nagyon hiányoznak a tejtermékek, meg a hús, mert abból nem eszem sokat és az sem esik jól, meg nem is tudom, a kenyér valamilyen formában, meg rizs soha nem volt még például. Meg csomószor olyat eszünk, hogy gőzünk nincsen, micsoda. De csomószor olyat, amit meg még soha nem ettem, és nekem ez érdekes. Mondjuk ami szerintem nem kedves, hogy ki szokott lenni rakva nekünk süti is amit meghagytak a vendégek, és vannak, akik azzal akarnak jóllakni, én meg mindig csak egyet veszek max, hogy jusson a többieknek is. És ma is láttam, hogy Aranyhaj elvett hármat, majd egyet visszahozott kidobni, én meg az egyemet félbevágtam és annak a két kollégámnak adtam, akiknek nem jutott.

Szóval na. Mindegy.

Ma esett, amitől zsipszizsupszi boldog voltam, meg amúgy is olyan, mintha elérnéd a felhőt a fejed fölött, ráadásul már fél10kor végeztem a bárban, tehát elmentem sétálni, és Garfieldot nem is kellett keresni, mert pont jött szembe, úgyhogy megint megszeretgettük egymást, és azért van abban valami varázslat, hogy ülsz valahol a hegyekben, egy tiroli kis falu tök üres, fantasztikus levegőjű, esőáztatta utcáján éjjel egy padkán, öledben egy irreálisan dagadt és szőrös doromboló vörös macskával, és ez a boldogság. 

Ezen felül felfedeztem,  hogy van egy koncertterem, vagy nem tudom, mi az, de éppen komolyzenei fesztivál van augusztus 8-ig, és ha az ember az ajtó mellett megáll, egész jól hallja a zenét. 

Ez meg a mai reggelim.

Na, hát ezek voltak ma. Holnap reggel edzééés. Ma nem voltam, mert Mliba szabadnapos volt és akartam hagyni aludni, és komolyan nehezebben indult a reggelem.