Na, hát ez a pillanat is elérkezett de kezdjük az elejéről.
Tegnap másnapos voltam, meg úgy általában is a tököm tele volt mindennel. Liza vagy buta vagy gonosz, de ilyeneket csinál, hogy visszahívja a szobalányok kettes számú vezetőjét, Marikát, hogy szerinte én nem jól csináltam meg az ágyat és így is lehet-e mert ő ezért halad lassan. Vagy képes közölni az általa nagy alakúra hajtogatott gyerekköntösre, hogy én azt mondtam, az kicsi.
Aztán rávágott a fenekemre. De erősen. Aztán Ákoséra is. Na akkor már úgy éreztem, átharapom a torkát. Amúgy egészen durva ösztönöket hoz elő az emberből a kialvatlanság meg a kimerültség. Ja és nem féltékeny vagyok, de csapdossa a szlovákok fenekét, meg keverje őket bajba, de grrrrr…na mindegy.
Zsiráf meg kitalálta, hogy nem beszélhetünk Ákossal magyarul. Tök durva, hogy egész nap együtt dolgozunk elvileg, de ha valamit meg akarok vele beszélni, akkor meló után a szobájában lehet csak.
Na és ugye minden úgy van, ahogy eddig is, Mliba utál, Aranyhaj csomót van nálunk, és a tegnap esti munkába mehettem a saját ruhámba, ahol is nincs is kedvem hosszan leírni, de a lényeg, hogy anno közölte az egyik pincér, hogy segítsek a tányérokkal, amire engedélyt is kértem és kaptam Főnitől, tehát egy hete ha ráérek, én is leszedek, erre a Főpincér tegnap utánam jön a konyhára, hogy én ezt nem csinálhatom, ami nagyon megalázó érzés volt mert azt sem tudtam, miért nem, a többiek futkároznak, én meg egy órán keresztül egy-egy pohárral sétálgatok, meg unatkozom.
Na tehát lementem ellenőrizni a budikat, hiszen ugye ez is az én dolgom, és rögtön tele is sírtam őket, majd visszamentem és fél óra múlva rácsuktam a fém üveges fiókot az ujjamra, amitől lejött egy adag, bőr, plussz eléggé vérzett is, tehát vissza kellett mennem a szobába ragtapaszért meg bőgni.
Amikor végeztem, eldöntöttem, hogy most van az, hogy mindenki bekaphatja, felöltöztem, kisminkeltem magam, felpakoltam a nagyszülőktől kapott leveleket meg a telefont és a tabletet és mindezt villámsebesen, mert már fél10 volt és elindultam az egyetlen általam ismert bárba. Most nem volt kedvem megkeresni a többieket, nem volt kedvem a…na itt hagytam abba reggel, és az a story vége röviden, hogy út közben is rohadtul szembejött valaki, akivel nem volt kedvem dumálni, de kellett, meg aztán megtudták ketten, hogy ottvagyok, tehát utánam jöttek, aztán megjelent az egész banda és jujjdemeghatóan mégsem magányosan fejeződött be az estém.
De mivel jelenleg az alatt a sokk hatás alatt állok, hogy még mindig trágya az egész ügy főleg, és ma az új szobalány közölte velem, hogy a lányokat szereti, majd ma a jacuzziban az ölembe vetette magát és azt ordította, hogy mi két leszbikus vagyunk és majdnem belefulladtam a melleibe és nem igazán tudtam úgy lelökni magamról, hogy közben a melegek iránt toleráns is legyek és ne látsszon, hogy mindjárt odahányok, hát a rohadt életbe, mi folyik itt.
Ezen felül asszem az egész szálloda megint pornót tölt le, mert megint tíz perce tölti az oldalt, ahol meg kéne csinálnom a munkám, amit reggel sem engedett negyven perc alatt.
Én tényleg nem vagyok ideges, de basszus, azért mindennek van határa.
Mliba épp leejtette a dinnyéjét. Tuti nem ébredt fel a szálloda. De tényleg, a dinnyéjét. Nem esett szét atomjaira. Meglepő módon. Pedig örültem volna. Bassza meg, kezdek rosszindulatú lenni.
De bassza meg, a nő, aki miatt utálok a szobámban lenni ma az arcomba nyomta a mellét. És közben persze végignéztem, ahogy Mliba persze azzal a sráccal szórakozza végig az estét, aki engem valamennyire is érdekel.
Mert ezek a nők pontosan tudják, hol fáj a legjobban.
Tényleg kurvára elegem van.
De amúgy nem kell aggódni, semmi baj, majd holnap leírom, hogy ma jók is történtek. Csak nem bírok magamhoz térni.
Kommentek