Annie blogol

Emlékeztek, tegnap írhattam meg, hogy lebeszéltem szegény mamát arról, hogy szúnyogcsípésre való krémet csomagoljon? Mert hogy milyen kényes finnyás dolog már csípéseket keneģetni, nem vagyok én allergiás.

Na hát én sejtettem, hogy nem szép dolog egy nagymamát ilyesmivel megbántani. Tegnap este megcsípte egy szúnyog a térdemet, amin most van egy fél diónyi…annál kicsit nagyobb vörös, fájdalmas, égő duzzanat.

Persze lehetne véletlen, de azt hiszem ez inkább Isten pazar humorérzéke.

És még hálás is vagyok, hogy nem aranyerem lett, mert ugye az aranyér kenőcs volt a màsik amit kihúzattam.

“Kopogtatsz az ajtón… A Boldogságot keresed. Mert azt hiszed, itt van. Azt hiszed, keresned kell. Azt hiszed, ebben a zárt szobában találod. Pedig nem. A Boldogság nem itt van, nem zárt ajtók mögött él. Hanem mindenütt, amerre jársz. A Boldogság ott rejtőzik egy sétában, egy eltévedésben, egy forralt borban, egy rétesben, egy könyvben, egy teában, vagy egy finom gyümölcsben. Bármiben. Mindenben.”
Csitáry-Hock Tamás

D. szerint ez várhat rám Tirolban. Eskü nincsenek ilyen terveim. 😀 

“Többé nem nézem az órát, most csakúgy felébrednék máshol
érkezem hozzád, de hagyj még eltévedni párszor
vannak hibák, amiket el kell követnem, hogy lássam
amit nem találok, ami benned megvan, az miért nincs meg másban”

(Fluor Tomi-Felébredni máshol)

Egy hete ez jár a fejemben, mióta megtudtam, hogyha minden jól megy, a nyaram további részét egy aprócska Tiroli faluban fogom tölteni, munkával.  Ez azt jelenti, hogy két és fél hónapig nem leszek az országban, és távol leszek mindenkitől, akit szeretek, amire még sosem volt példa. 

A családi összefogás egyébként teljesen lenyűgöző. A Mari ötlete volt, hogy nézzem németül a Jóbarátokat, de ez youtube-ről nem olyan jó, mert nem vettem észre, mikor átváltott spanyolba-igen, ennyire néztem. De apa letöltötte most már! 

A nagyim pedig eldöntötte, hogy minden szükséges gyógyszert összepakol nekem. Erről listát is írt, hogy előzetesen megbeszélhessük. Ebből az lett, hogy én tételenként elmondtam, miért nem kell nekem az a gyógyszer, ő pedig meggyőzött, hogy miért létfontosságú mégis. Két esetben arattam csak diadalt: az aranyérkenőcsnél (életemben nem volt aranyerem) és a szúnyogcsípésre való kenőcsnél (én nem fogom kint sem vegyszerrel kenegetni magam, mert megcsípett egy szúnyog). A szorulásra való gyógyszer azzal az indokkal maradt a listán, hogy a mamának mindig nehezen megy a székelés idegen helyen. Ezzel nem tudtam vitatkozni. Bár nekem nem. De mindegy.

Ezen felül egyebekről is írt listát, és két hasznos dolog is volt rajta, ami az én egy oldalas listámon nem szerepelt: varrókészlet (ebből össze is állított egyet gyorsan-megzabálom) és biztosítás. 

A biztosítás, ami beindított egy lavinát, hogy akkor EU-EÜ kártya, poggyászbiztosítás (ami drágább mint maga a poggyászom lesz), meg euro alapú bankszámlaszán, meg csupa olyan dolgok, amikkel köszi, de nem szeretek foglalkozni, mert nem értek hozzá és brrr de ugye valahol mindent el kell kezdeni. 

Na szóval alakul a buli, még a tárgyaimat is felvettem, amit eddig lehetett. 

“Mindig messze keresik valahol az Istent, a nagy dolgokban, mintegy távcsővel és nagyítóval, a csillagok, felhők és végtelenségek között. De én már tudom, hogy biztosabban megtalálom Őt az egészen kis dolgokban, a véletlenekben, a jelentéktelenségben, azokban a pillanatokban, mikor csodálkozva pillantunk fel, valamit értünk, amit az elébb, az élet sivatagjai és szakadékai között vándorolva, nem értettünk.” (Márai Sándor: A négy évszak)

Üdvözlet a(z) Cafeblog honlapon. Ez az első bejegyzés, amelyet a Cafeblog előkészített a honlap tulajdonosának. Törölhető, tetszőlegesen szerkeszthető, és már kezdődhet is a honlap tartalommal történő feltöltésének szép és fárasztó folyamata!
Sok sikert!